Kis nagykövetek nagy missziója

Kategória: info Megjelent: 2016. október 18. kedd Írta: admin

Szubjektív élménybeszámoló egy szülő szemüvegén keresztül

Ez a tanévkezdet egy kicsit más volt, mint a korábbiak –  iskolánk tizenegy kisdiákja számára mindenképpen. Nem az aula, a folyosók, vagy az osztálytermek változtak meg egy rövid időre, csupán a gyermeki lelkek teltek meg élményekkel, és alakult ki azok befogadásának és átadásának képessége minden résztvevőben. Fél évnek kellett eltelnie nagyjából ahhoz, hogy az addig csak papíron létező programok, tervek és elképzelések életre keljenek. És jött is a visszaigazolás: tanárok, diákok maradéktalanul vallják, hogy érdemes volt tervezni, álmodozni és átélni a cserediák-program minden pillanatát.

Szeptember 30-án érkeztek városunkba azok az amerikai gyerekek, akik “ifjú nagykövetként” vesznek részt a Siófok és kaliforniai testvérvárosa, Walnut Creek között évek óta működő diákcsere-programban. Idén a mi iskolánk tanárai és diákjai voltak a vendéglátók, igyekezvén megmutatni számtalan értéket Siófokból, a Balaton régióból, a fővárosból és Magyarországból.

A kiválasztás pillanatában Fortuna keverte a kártyákat, a gyakorlat azt mutatta, hogy sikerrel. Ezt szűrte le majd’ minden fogadó család már az érkezés pillanatában, megtapasztalva azt a közvetlenséget, amit csak előítéletektől még mentes gyermekek képesek őszintén átadni. Az egyhetes program során ez az érzés csak erősödött, talán életreszóló, valódi barátságok is születtek.

Az utazás fáradalmait viszonylag gyorsan kipihenték a vendégek, az akklimatizálódásra kitűnő lehetőséget nyújtott a fogadó családokkal töltött első, közös hétvége. Vasárnap délutántól már szülők nélkül folytatódott a program. Egymással, az országgal, annak kultúrájával, sajátosságaival, a hungarikumokkal ismerkedtek a fiatalok, a jó hangulatot csipetnyi folklórral fűszerezték a szervezők.   

A balatoni sétahajózást követően gasztronómiai élménnyel tettek pontot a nap végére. A helyi ízek mindenkit elvarázsoltak, ehhez azonban kellett a vendégek nyitottsága, kísérletező kedve. A gulyás, a dobostorta, a csirkepaprikás és a kürtőskalács íze valószínűleg még hosszú ideig vissza- visszatérő emléke marad jó néhányuknak. Csakúgy, mint a Parlament, a Szent Korona, a Hősök tere, a Budavári Sikló, a Mátyás-templom vagy a budai Sziklakórház Múzeum. Záporoztak a kérdések a fővárosi kiránduláson, de az érdeklődés megmaradt a Balaton-felvidéken is néhány nappal később, a Tapolcai-tavasbarlangba és a Kinizsi várba szervezett látogatás alkalmával.  

Az itt töltött egy hétbe belefért egy vizit a  városházán, ahol a polgármester személyesen fogadta a fiatal nagyköveteket. Voltak közös belvárosi séták, bowlingozás, biliárdozás és élményfürdőzés. Két ízben is iskolapadba ültek az amerikai gyerekek, hogy megtapasztalják a két oktatási rendszer közötti különbségeket és hasonlóságokat.

A siófoki gyerekek is sok új ismeretet szereztek, az Egyesült Államokról, az ottani szokásokról, életmódról, ünnepekről, ételekről. Különösen irigykedve hallgattuk a beszámolót arról, hogy Kaliforniában ilyentájt a magyarországinál  jóval melegebb az idő. Sajnos az időjárás befolyásolásához nem rendelkeztünk megfelelő kapcsolatrendszerrel, pedig néha elkelt volna egy kis lobbi a napsütés-felelősnél.

A búcsúvacsorán még kitartott a csoda, ám ott már mindkét csapat érezte, hogy feltartózhatatlanul közeledik az elválás pillanata. Persze csak rövid időre, hiszen jövő tavasszal Walnut Crreek, az ottani családok viszonozzák a meghívást.

Ha számvetést készítenénk az együtt töltött egy hétről, csupán pozitív hozadékait sorolhatnánk az amerikai-magyar cserediák-programnak. Általa gyermekeink többek lettek, tanultak, tapasztaltak, ki-ki saját habitusa szerint - nyitottságot, érdeklődést, egymás felé fordulást, más kultúrát, más életszemléletet.

Az amerikai gyerekek és kísérőik hazatérve feltehetően másként vélekednek majd Magyarországról, mint ideérkezésük előtt, sokan közülük ugyanis először jártak nem csupán hazánkban, de Európában is. Meggyőződésem, hogy mindkét fél komolyan gondolja a búcsúzásnál többször felhangzó ígéret az itt köttetett barátságok ápolásáról. A testvérvárosi kapcsolatot szintén tovább mélyíti az itt töltött idő, hiszen a hazatérő gyerekek legszebb magyarországi élményeiket osztják meg családtagjaikkal és amerikai ismerőseikkel.

Epilógus

A cserediák programok szervezése igen nagy felelősséggel, sok munkával, és nem utolsósorban anyagi tehervállalással jár. A programot koordináló tanár szervezi a külföldre utazást, a diákok felkészítését a különböző projektekre, közösen kidolgozandó témákra és az ő feladata a viszontlátogatás programjainak felügyelete. Ő felel a diákok testi-lelki épségéért, egy szóval, mindenért. Köszönt érte!

A pénzügyi oldal a szülők, az Önkormányzat és szponzorok támogatása által áll össze.

A köszönet szavai álljanak itt:

A város képviselőtestületének és polgármesterének, akiknek támogató hozzájárulása nélkül nem maradhatna életben ez a kezdeményezés.

A térség országgyűlési képviselőjének a Parlamenti látogatáshoz nyújtott segítségéért.

Támogatóink voltak:

 

KA

Galéria

Találatok: 4014