Határtalanul program - Kiliti 2025-26
Iskolánk Kiliti telephelyének diákjai idén is 5 napot tölthettek az elcsatolt magyarlakta területeken a Határtalanul program keretein belül május 4-8. között. Tanulóink a Felvidék keleti részébe utazhattak ebben a tanévben. A kirándulást egy előkészítő óra előzte meg, ahol Vastagh Ildikó tanárnő a felvidéki nevezetességekről, a trianoni diktátumról és annak következményeiről tartott előadást. Az órát az okosdoboz feladatai színesítették.
Utunk első napjának első állomása már érdekességgel szolgált. Egy aranyos kis településre érve kiszálltunk a buszból, hogy átsétáljunk Szlovákiába, majd persze vissza is sétáltunk Magyarországra. A gyerekek viccesen megjegyezték, hogy ez gyors kirándulás volt. Félre a tréfával ez a település Somoskőújfalú, melynek vára ma már Szlovákiához tartozik. A bazaltorgonák és Petőfi kunyhója után a füleki várig meg sem álltunk, persze busszal. A füleki várban izgalmas élményben volt részünk, a középkori lovagok bőrébe bújtak a fiúk a szó szoros értelmében. A napot egy kis városnézéssel fejeztük be Rimaszombaton, természetesen egy fagyi kíséretével. Szállásunkon finom kemencében sült hússal vártak, hogy a következő napra legyen energiánk.
A következő nap Kassát fedeztük fel. A város lenyűgöző volt. Az ország legnagyobb székesegyháza már messziről is látványos volt, így nagyon nehezünkre esett "csak úgy" ott hagyni. De ami késik, az előbb-utóbb elérkezik, így először a Rodostói házat látogattuk meg, amely az eredeti hasonmása és ami nagyon érdekes volt, hogy az eredeti berendezés itt a másolatban tekinthető meg. A ház körbejárása után siettünk vissza a székesegyházhoz, mivel közvetlenül mellette van a híres zenélő szökőkút. Sikerült elcsípnünk működés közben. Szerencsére végig tudtuk nézni, így csak utána léptünk be a székesegyházba, ahol igen sok érdekességet megtudtunk a dómról, Kassáról és II. Rákóczi Ferencről is. A fejedelem sírjánál koszorút helyeztünk el. A várost elhagyva már izgatottan készültünk a hét első túrájára, ami a Szádelői szurdokvölgyben volt. A kihelyezett táblák nem túl egyértelműek, így sikerült más útvonalon visszahaladnunk. De így is tartogatott meglepetéseket az útvonal. Egy kicsit fáradtan, harci sebekkel érkeztünk vissza a szállásunkra, ahol már vártak minket finom knédlivel.
Kirándulásunk harmadik napján a csapat minden tagja izgatott volt, hiszen már az iskolában is folyton a Tátra volt napirenden, hogy milyen magasra megyünk fel, hogyan megyünk fel, hogyan jövünk le és így tovább. Természetesen a tervek és elképzelések nem mindig feleltek meg a valóságnak. Tátralomnictól indultunk a drótkötélpályán a Kő-pataki-tóhoz. Itt erőt gyűjtöttünk, hogy elérjünk a Tar-pataki vízesésekhez. Persze volt egy kis időnk mókázni is. Májusban ki kell használni a hógolyózás lehetőségét is. A szórakozás után jöhetett a túra a vízesésekhez, persze a rövid, könnyű, gyerekbarát, egyes leírás szerint laza kocsmatúra útvonalán. Ezt valahogy egyikünk sem vette észre.
Az élmény, a látvány felejthetetlen lett mindenkinek. Persze a sofőrünk is boldog volt este 8-kor, hogy végre mindenki a buszon ül. Ez a nap volt a legfárasztóbb, de egyben a legemlékezetesebb is. Diákjaink tetteikkel is bebizonyították, hogy lehet rájuk számítani a nehéz helyzetekben is. Egymásnak és a tanároknak is segítettek egy-egy meredek lépcsőn, sziklás ösvényen, mert ilyenek a kiliti suli diákjai.
Utunk negyedik napját a Dernői Magyar Tannyelvű Alapiskolában kezdtük, ahol az igazgató úr mutatta be iskoláját. A látogatás után egy nagyon szép kastélyt néztünk meg Betléren. A kastély a történelmi Magyarország egyik legnagyobb épségben fennmaradt, eredeti bútorokkal berendezett kastélya. Az Andrássyak egykori vadászkastélya lenyűgöző látványt nyújtott a csapat minden tagjának. A szebbnél szebb ember által készített dolgokat csak a természet tudja felülmúlni, így hát meglátogattuk a Domica cseppkőbarlangot, amely a Szlovák-karszt Nemzeti Park legismertebb és leghosszabb barlangja. A barlang megnézése után a rozsnyói Sentimel élményközpontban jártunk, ahol a bányászat történetével ismerkedhettünk meg.
Elérkezett az utolsó nap is. Kicsit szomorúan köszöntünk el szállásunktól, Várhosszúréttől és Krasznahorka várától, amit minden nap láttunk, de ha indulni kell, akkor indulni kell. Zólyom felé vettük az irányt és a Borová Hora arborétumban tettünk egy rövid sétát. Igen, rövid séta, mert a teljes arborétum majdnem 50 hektáros. Azért itt is belefutottunk néhány érdekes táblába, de nem tévedtünk el. Az arborétum után a zólyomi várnál egy csoportkép erejéig még megálltunk, ami ma a Szlovák Nemzeti Galériának ad helyet. A nap további részét Besztercebányán töltöttük, ahol egy kis városnézésre is volt időnk. A bátrabbak a ferde Óratoronyba is felmentek, akik pedig két lábbal a földön szeretnek lenni, azok a Mária-oszlopnál néztek felfelé. Mátyás király egykori szálláshelyét, a Mátyás-házat is megkerestük. Kirándulásunk utolsó helyszíne volt a város, s bár hamar eltelt ez az öt nap, de sok élménnyel, tapasztalattal érkeztünk haza.
Köszönjük, hogy részt vehettünk a programban és a határon túli magyarlakta területekre eljutottunk.
