Márton napi lampionos felvonulás

Szent Márton napjára kisiskolásaink nagy izgalommal készülődtek, mert ebben az évben is vidám lampionos felvonulással ünnepelték ezt a jeles napot. Már napokkal az ünnep előtt megkezdődtek az előkészületek az alsó tagozaton.

Szent Márton hete az alsóban a néphagyományok hete, amikor a kicsiket az udvaron minden szünetben népi játszótér várja. Az alsós osztályok megtanulják a hagyományos népi játékokat, népmeséket hallgatnak, népdalokat tanulnak, megismerkednek az őszi ünnepkör népszokásaival. A tanító nénik és a szülők segítségével november 11- ig elkészülnek a szebbnél szebb Márton napi lampionok. A jókedvű munkálkodás közben a kicsik megtanulják a Márton napi „libás” dalokat is, amelyeket a felvonuláson énekelnek. Amikor elérkezett a nagy nap november 11. már mindenki azt leste mikor kezd sötétedni, mert ez azt jelenti, indulhat a több száz fős lampionos menet végig a városon. A felvonuláson részt vehettek a szülők, nagyszülők és a testvérek is. A „Mártonozó” ünneplő csapatot - visszaérkezve az iskola udvarára - még további meglepetés is várta. A legenda szerint ezen az éjszakán Szent Márton a törpékre bízza elrejtett kincses ládájának őrzését. Csak azoknak a gyerekeknek ajándékozhatják oda a kincseket, akik lámpásaikkal meglelik a ládikót a fák odvában. A lázas kincskeresés a sötétben végül sikerrel járt. A finom cukorkákból, amelyet a kincsesláda rejtett mindenkinek jutott A Márton nap ünnepléséből a felső tagozatosok is kivették a részüket. Az iskolai könyvtárban különböző könyvekben kutatva Szent Márton életével, a jeles nap népszokásaival, időjóslásaival ismerkedtek meg. Elkészítették papírból Márton lúdját, szólásokat kerestek és énekeltek is róla. Megtudták “Ha Márton fehér lovon jön, enyhe tél, ha barnán, kemény tél várható” és aki Márton-napján nem eszik libát, az majd egész évben éhezik. A sült liba mellcsontjából az időjárásra jósoltak: ha a csont barna és rövid, akkor sáros lesz a tél, ha viszont hosszú és fehér, akkor havas. A Márton-napi lúdvacsora után „Márton poharával”, vagyis a novemberre éppen kiforrott újborral szokás koccintani. A lampionos felvonulásokat a 19. század elején vezették be egyházi rendeletre, hogy a fény, mely a jó cselekedetet jelképezi, mindenkihez eljusson. A legenda szerint Szent Márton a Római Birodalom Pannónia tartományának Savaria nevű városában látta meg a napvilágot. A római császár katonájaként szolgáló Márton a franciaországi Amiens városában egy hideg téli estén odaadta meleg köpenyének felét egy nélkülöző koldusnak. Jóságáról még életében legendák keringtek, püspökké akarták szentelni. A monda szerint mikor ennek hírét vette, az érte jövő küldöttek elől nagy alázatosságában a ludak óljába bújt. A szárnyasok azonban gágogásukkal, szárnyuk verdesésével óriási zajt csaptak, így elárulva Márton rejtekhelyét. Innen erednek a lúddal kapcsolatos Márton napi népszokások.

• esemény
• saját esemény
• 2016

• Előző
• Tovább