Beiratkozás 2024/2025 tanévre

Beiratkozás a 2024/2025-ös tanévre

Általános tudnivalók

Kiliti iskola

Kele utcai iskola

Határtalanul!

Iskolánk Kiliti iskola részének 30 diákja a HATÁRTALANUL program keretein belül a HAT-KP-1-2021/1-000705. számú nyertes pályázattal 2022. május 9-13. között a magyar kulturális és történelmi kincsek nyomába eredhetett Horvátországba.

A kirándulás előtt egy előkészítő órán vettek részt diákjaink május 4-én, ahol Csepreginé Kovács Erzsébet, Zsóka néni és Dr. Antal Miklós tanár úr a horvát kultúráról, a közös történelmi múltról, nevezetességekről tartottak előadást.

Első nap Várdarócra a tájházba látogattunk el, amely egyben iskolamúzeumként is várt bennünket. Vendéglátóink szívmelengető dicsérete ma is emlékeinkben él, hiszen érdeklődve, csöndben hallgattuk/néztük a daróci kakasütésről a kis videót, s számukra meglepő volt, hogy a látogató kamaszok csöndben tudnak lenni. A lokálpatrióták vendégszeretete elkísért bennünket a "kakasütés" egyik szimbólumához is a híres daróci kakashoz. Innen a Kopácsi-rét Természetvédelmi Területre vezetett utunk. A rövid tájékoztató után nemcsak interaktív szobában szemlélhettük a természet csodáit, hanem élőben is. Egy hosszabb utazás után megérkezve Eszékre a történelem órákon tanult események, helyszínek szinte megelevenedtek szemeink előtt. A napot a kiskőszegi kilátónál zártuk, ahonnan a Dunán túl már Szerbia vidékét láttuk. A kissé szeles, de szép látványt nyújtó kilátótól már csak néhány percre voltunk csúzai szállásunktól.

Másnap utunkat Újlakon kezdtük a bőséges csúzai reggeli után. Horvátország legkeletibb városában először az Odescalchi kastélyban jártunk, ami ma a Városi Múzeum régészeti és néprajzi gyűjteményének is helyet ad. Innen gyönyörű kilátás tárult elénk a Dunára, s az utána elterülő Szerbiára. A történelmi áttekintő után elsétáltunk a ferences templomhoz, ahol Kapisztrán János  síremléke található. Úton-útfélen török emlékekbe botlottunk, így még egy török fürdő mellett is elsétálhattunk.

Ebédünket már egy vukovári parkban költhettük el. Ahonnan csak pár lépésre volt következő állomásunk, az emlékkórház. 31 évvel ezelőtt a szerb csapatok körbe zárták a várost. A kórház alagsorában a sebesültek ápolása mellett civilek is elbújtak. A város elfoglalása után a szerbek evakuálás címen elszállították az embereket innen, civileket, orvosokat, nővéreket ... és a városon kívűl kivégezték az embereket. Sok szétlőtt ház a mai napig üresen áll, s az ostromra emlékeztet minket.

Az emlékkórházat elhagyva mindannyian megrendülve indultunk tovább az emlék parkba. A parkban háborús eszközök, gépjárművek tömege tárult elénk. Innen Vukovár szimbólumához vettük az irányt. A szétlőtt víztornyot bár javították, de eredeti állapotába nem állították vissza, hogy ezzel is emléket állítsanak Vukovár ostromában elhunytaknak.

Utunk harmadik napján a bőséges reggeli után elbúcsúztunk Csúzától és Zágráb felé indultunk. Bár nagyon hosszú volt az út a horvát fővárosig, de megérte. A Káptalandombra vezető utunk során megálltunk a város mini makettjénél, ahol szemünkkel körbe jártuk azokat a pontokat, amelyeket hamarosan valóban meg is néztünk. A dombra felérve elénk tárult egy csodálatos katedrális és környékének a képe. A Nagyboldogasszony, Szent István és Szent László-székesegyházba sajnos nem tudtunk bemenni, mivel a földrengés óta zárva van, de kívülről is gyönyörű látványt nyújtott az ország első és legfontosabb gótikus épülete. Innen tovább indulva hangulatos, macskaköves utcákon sétáltunk felfelé és lefelé, amelyeket gázlámpák világítanak meg éjjelente. Utunk a Gradec városrészben folytatódott, ahol a horvát országgyüllés található, amely a Szent Márk templomra néz, amelyen Horvátország és Zágráb címerét Zsolnai cserépből rakták ki. A késői ebédünket a IV. Béla park árnyékot adó fái alatt költhettük el. A városnézés utolsó részében a Dolac piacot is megnéztük, minden megtalálható volt itt "mi szem-szájnak ingere". A Jelačić térre érve egy "modernebb" város tárult elénk. A tér közelében is találtunk egy táblát, ami a történelem órákon tanult harmincad vámról tesz tanúbizonyságot. A zágrábi városnézést természetesen egy fagylalttal zártuk, s az adrenalin lökettel keltünk ismét útnak szállásunk felé Krajevicébe. Késő délután érkeztünk meg szállásunkra, amely a tenger lábánál helyezkedett el. A szobák elfoglalása után lesétáltunk a tengerhez, s a lábujjunkat bedugtuk a hideg vízbe. Majd a tengertől rövid búcsút véve vacsorázni indultunk. Az éhes kis csapat nem maradt éhen ezen a napon se, bőven volt választék. A bőséges vacsora után, bár nehéz volt az asztaltól elszállni, egy kis felfedezőútra indultunk. A csapat ment felfelé és lefelé, jobbra és balra, aztán egyszer csak kikötöttünk egy kis tengeri partszakaszhoz, ahonnan gyönyörű kilátás tárult elénk. Láthattuk az éjszakai fényekben úszó Rijekát is.

Utunk negyedik napját bőséges reggelivel kezdtük. Az amerikai palacsinta nutellával verhetetlen volt a csapatnál. A reggeli után büszkeség uralkodott el rajtunk, nemcsak a kísérő kollégákon, hanem még a sofőrünkön és idegenvezetőnkön is. Dicséretek tömkelegét zsebelhettük be az étterem dolgozóitól diákjaink viselkedése és bátorságuk miatt. Minden gyerkőc egytől egyig bátran kérdezett, válaszolt a kérdésekre angolul. Mi felnőttek büszkén, boldogan dőltünk hátra asztalunknál és figyeltük a gyerekeket, hogy mindent megoldanak egyedül távol a megszokott környezettől.

Büszkeséggel szívünkben indultunk el Fiume felé. A kikötővároshoz tartozó Tersattoba látogattunk el először. A Tersattoi Mária búcsújáró templomot, kertjét és kápolnáját is megnéztük. A kápolna magyar hadihajók emlékét őrzi. A Frangepánok által épített Tersatto várába is felsétáltunk. Itt, a legenda szerint Frangepán István szelleme a vár felett olykor megjelenik. Mi nagyon figyeltünk, de nem jelent meg előttünk. A kilátás pazar volt a várból. A séta után egy nagyobb út állt előttünk, lefelé a zarándokok lépcsőin. A kikötő felé több magyar vonatkozású helyszínen megálltunk. Többek között megálltunk a volt Hotel Európa épületénél, Kormányzói Palotánál... A kikötőnél Budapesten gyártott bóják között sétáltunk, felkerestük a Baross emléktáblát is. A belvárosban a legérdekesebbnek a látogatható alagút bizonyult, bár lehet, hogy csak azért, mert Anita néni kiváncsi volt mennyire hangos a csapat. Elárulhatom, igen hangos. Bár nem aratott osztatlan sikert, de biztos egy nagy élmény volt mindenki számára, a halpiac. A piac után valahogy senkinek sem volt kedve egy kis tenger gyümölcseit kóstolni.

Innen Abbáziába kötöttünk ki. A botanikus kert bambusz fái tövében ettük meg késői ebédünket. A csodálatos tengerparton sétáltunk nagyokat. Igazi nyári hangulat lengte be a csapatot.

Késő délután még volt időnk egy kis hajókázásra is. Szerencsére az idő is kellemes volt, így a Krk szigetre boldogan hajókáztunk, hiszen a fáradt csapat a homokos tengerparton kagylókat gyűjthetett. Tengeri csillagot is láttunk, de szerencsére senki nem lépett rá, pedig igen sunyin beleolvadt a környezetébe.

Utunk utolsó napját is bőséges reggelivel kezdtük. Reggeli után fájó szívvel búcsút vettünk szállásunktól és a tengertől. Első állomásunk Varasd volt, ahol a belvárosban sétáltunk, a ferences templom előtt álló Grgur Ninski-szobor lábát megsimogatva kívánságainkat is elmondtuk. Innen a varasdi várhoz sétáltunk, ahol ma a városi múzeum található. Varasd után Csáktornyára indultunk, ahol a XIII. században épült várat néztük meg. A vár körüli park szobrairól érdekességeket hallhattunk még idegenvezetőnktől. A kirándulásunkat egy térkép felett összegeztük.

Élménydús öt napot töltöttünk itt, amit az itthon maradt diáktársaknak és tanárainknak bemutattunk. A diákok élményeiket, tapasztalataikat mondták el képvetítés, kooperatív feladatokon keresztül. Az iskola udvarán népi játékokat próbálhattak ki nemcsak a diákok, hanem a tanárok is

A kirándulás bemutatása olyan jól sikerült, hogy az alsóbb évesek is már alig várják, hogy pályázhassanak. Reméljük, hogy a következő tanévben is lehetőséget kapunk a HATÁRTALANUL programra.

Igazgatói pályázat

ÁLLÁSPÁLYÁZAT

SIÓFOKI TANKERÜLETI KÖZPONT Siófoki Széchenyi István Általános Iskola pályázatot hirdet Köznevelési foglalkoztatotti jogviszony keretében igazgató Munkakör/feladatkör betöltésére.

A bővebb tájékoztató itt érhető el.

Határtalanul - Horvátország

Magyar történelmi és kulturális kincsek nyomába eredtünk Horvátországba.

Április 23-án, szombaton reggel indultunk iskolánk parkolójából útra. Elsőként a várdaróci tájházat látogattuk meg, ahol megismerhettük a baranyai magyarság hagyományait. Ezt követően egy sétát tettünk a Kopácsi-Rét Nemzeti Parkban. A modern látogatóközpontban egy kiállítás keretén belül megismerkedhettünk a nemzeti parkkal, majd fapallókon sétát tettünk a mocsaras terület felett. Következő állomásunk Eszék volt, ahol felkerestük az óvárost és annak főterét, a templomot, és a Krisztus feszületet. Innen a belváros felé sétáltunk, a főtéren megtekintettük a Szent Péter és Pál Nagytemplomot és a főbb nevezetességeket. Kiskőszegre indultunk ezután, ahol a zarándokhelyként működő emlékparkot tekintettük meg a Julka nevű partizánnő szobrával. Innen szép kilátás tárult elénk a Dunára. Utolsó állomásunk aznap Csúza volt. Itt nem csak a szállásunk, hanem Ács Gedeon, Kossuth Lajos tábori lelkészének szobra is várt még ránk. A szállásunkat este 7 óra tájban foglaltuk el, a vacsora elfogyasztása után pihenni tértünk.

Másnap reggeli után indultunk Vukovárra, ahol a délszláv háborúk egyik ikonikus városát ismerhettük meg. Onnan az újlaki várhoz és templomhoz vezetett utunk. Megtekintettük Kapisztrán Szent János, nándorfehérvári csata ismert alakjának az ereklyéit a templomban. Ezután ellátogattunk a sokat szenvedett Ovcsarára, az emlékhelyre. Szentlszlóban a délszláv háborúról emlékeztünk meg a helyi emlékhelynél. Este visszatértünk előző napi szálláshelyünkre, a vacsorát aznap is ott fogyasztottuk el.

Összepakolás után végleg elhagyva a szálláshelyünket városnéző sétára indultunk Zágrábba, a horvát fővárosba. Meglátogattuk a Káptalandombon emelt székesegyházat, benne a Szent István kápolnával. Innen átsétáltunk a Felsővárosba, ahol előbb a Jellasics-teret, majd a dombon felsétálva a Szent Márk-teret láthattuk. A felvonók melletti lépcsőkön visszatértünk a városmajorba. Tengerparti szállásunkat este elfoglalva megvacsoráztunk, majd nyugovóra tértünk.

Reggeli után a Tersattoi Mária búcsújáró templom kápolnájába léptünk, majd felsétáltunk Tersatto várába. Innen a tersattói lépcsőkön mentünk lett, és megismerkedtünk Fiume történelmi belvárosával, a korzón található Óratoronnyal, a kikötővel, piaccal. Ezt követően Abbáziába mentünk, egy hajókiránduláson vettünk részt az Adrián, egy hosszú sétát tettünk a híres, sziklába vájt sétányon. A szállásra fáradtan érkezve vacsoráztunk, majd eltettük magunkat másnapra.

Reggel összepakoltunk, elhagytuk a szállást a reggeli után. Varasdra látogattunk, a barokk belvárosban egy sétát tettünk. Csáktornyán is sétáltunk, a csáktornyai várnál. Elsétáltunk a Szent Jeromos szlavóniai származású szentünk szobrához, a Zrínyi fához, Zrínyi teljes alakú szobrához, majd elindultunk haza. Késő délután érkeztünk vissza iskolánk parkolójába.