Határtalanul program - Kiliti 2025-26

Iskolánk Kiliti telephelyének diákjai idén is 5 napot tölthettek az elcsatolt magyarlakta területeken a Határtalanul program keretein belül május 4-8. között. Tanulóink a Felvidék keleti részébe utazhattak ebben a tanévben. A kirándulást egy előkészítő óra előzte meg, ahol Vastagh Ildikó tanárnő a felvidéki nevezetességekről, a trianoni diktátumról és annak következményeiről tartott előadást. Az órát az okosdoboz feladatai színesítették.

Utunk első napjának első állomása már érdekességgel szolgált. Egy aranyos kis településre érve kiszálltunk a buszból, hogy átsétáljunk Szlovákiába, majd persze vissza is sétáltunk Magyarországra. A gyerekek viccesen megjegyezték, hogy ez gyors kirándulás volt. Félre a tréfával ez a település Somoskőújfalú, melynek vára ma már Szlovákiához tartozik. A bazaltorgonák és Petőfi kunyhója után a füleki várig meg sem álltunk, persze busszal. A füleki várban izgalmas élményben volt részünk, a középkori lovagok bőrébe bújtak a fiúk a szó szoros értelmében. A napot egy kis városnézéssel fejeztük be Rimaszombaton, természetesen egy fagyi kíséretével. Szállásunkon finom kemencében sült hússal vártak, hogy a következő napra legyen energiánk.

A következő nap Kassát fedeztük fel. A város lenyűgöző volt. Az ország legnagyobb székesegyháza már messziről is látványos volt, így nagyon nehezünkre esett "csak úgy" ott hagyni. De ami késik, az előbb-utóbb elérkezik, így először a Rodostói házat látogattuk meg, amely az eredeti hasonmása és ami nagyon érdekes volt, hogy az eredeti berendezés itt a másolatban tekinthető meg. A ház körbejárása után siettünk vissza a székesegyházhoz, mivel közvetlenül mellette van a híres zenélő szökőkút. Sikerült elcsípnünk működés közben. Szerencsére végig tudtuk nézni, így csak utána léptünk be a székesegyházba, ahol igen sok érdekességet megtudtunk a dómról, Kassáról és II. Rákóczi Ferencről is. A fejedelem sírjánál koszorút helyeztünk el. A várost elhagyva már izgatottan készültünk a hét első túrájára, ami a Szádelői szurdokvölgyben volt. A kihelyezett táblák nem túl egyértelműek, így sikerült más útvonalon visszahaladnunk. De így is tartogatott meglepetéseket az útvonal. Egy kicsit fáradtan, harci sebekkel érkeztünk vissza a szállásunkra, ahol már vártak minket finom knédlivel.

Kirándulásunk harmadik napján a csapat minden tagja izgatott volt, hiszen már az iskolában is folyton a Tátra volt napirenden, hogy milyen magasra megyünk fel, hogyan megyünk fel, hogyan jövünk le és így tovább. Természetesen a tervek és elképzelések nem mindig feleltek meg a valóságnak. Tátralomnictól indultunk a drótkötélpályán a Kő-pataki-tóhoz. Itt erőt gyűjtöttünk, hogy elérjünk a Tar-pataki vízesésekhez. Persze volt egy kis időnk mókázni is. Májusban ki kell használni a hógolyózás lehetőségét is. A szórakozás után jöhetett a túra a vízesésekhez, persze a rövid, könnyű, gyerekbarát, egyes leírás szerint laza kocsmatúra útvonalán. Ezt valahogy egyikünk sem vette észre.

Az élmény, a látvány felejthetetlen lett mindenkinek. Persze a sofőrünk is boldog volt este 8-kor, hogy végre mindenki a buszon ül. Ez a nap volt a legfárasztóbb, de egyben a legemlékezetesebb is. Diákjaink tetteikkel is bebizonyították, hogy lehet rájuk számítani a nehéz helyzetekben is. Egymásnak és a tanároknak is segítettek egy-egy meredek lépcsőn, sziklás ösvényen, mert ilyenek a kiliti suli diákjai.

Utunk negyedik napját a Dernői Magyar Tannyelvű Alapiskolában kezdtük, ahol az igazgató úr mutatta be iskoláját. A látogatás után egy nagyon szép kastélyt néztünk meg Betléren. A kastély a történelmi Magyarország egyik legnagyobb épségben fennmaradt, eredeti bútorokkal berendezett kastélya. Az Andrássyak egykori vadászkastélya lenyűgöző látványt nyújtott a csapat minden tagjának. A szebbnél szebb ember által készített dolgokat csak a természet tudja felülmúlni, így hát meglátogattuk a Domica cseppkőbarlangot, amely a Szlovák-karszt Nemzeti Park legismertebb és leghosszabb barlangja. A barlang megnézése után a rozsnyói Sentimel élményközpontban jártunk, ahol a bányászat történetével ismerkedhettünk meg.

Elérkezett az utolsó nap is. Kicsit szomorúan köszöntünk el szállásunktól, Várhosszúréttől és Krasznahorka várától, amit minden nap láttunk, de ha indulni kell, akkor indulni kell. Zólyom felé vettük az irányt és a Borová Hora arborétumban tettünk egy rövid sétát. Igen, rövid séta, mert a teljes arborétum majdnem 50 hektáros. Azért itt is belefutottunk néhány érdekes táblába, de nem tévedtünk el. Az arborétum után a zólyomi várnál egy csoportkép erejéig még megálltunk, ami ma a Szlovák Nemzeti Galériának ad helyet. A nap további részét Besztercebányán töltöttük, ahol egy kis  városnézésre is volt időnk. A bátrabbak a ferde Óratoronyba is felmentek, akik pedig két lábbal a földön szeretnek lenni, azok a Mária-oszlopnál néztek felfelé. Mátyás király egykori szálláshelyét, a Mátyás-házat is megkerestük. Kirándulásunk utolsó helyszíne volt a város, s bár hamar eltelt ez az öt nap, de sok élménnyel, tapasztalattal érkeztünk haza.

Köszönjük, hogy részt vehettünk a programban és a határon túli magyarlakta területekre eljutottunk.

Tanévnyitó a Kele utcai iskolarészünkben

Tanévnyitó a Siófoki Széchenyi István Általános Iskolában

Ünnepélyes keretek között kezdődött meg a 2026/2027-es tanév a Siófoki Széchenyi István Általános Iskolában. Az iskola udvarán diákjaink, pedagógusaink és családtagjaik együtt köszöntötték az új tanév kezdetét.

Különleges és megható pillanat volt legkisebb tanulóink, az elsősök köszöntése. Az ötödikes diákok ünnepélyesen „felavatták” őket: szeretettel megkötötték nyakkendőjüket, ezzel is jelezve, hogy az elsősök immár a Széchenyi iskola közösségének tagjai.

Az új tanévet Vincze Judit igazgatónő ünnepélyesen megnyitotta, és szeretettel köszöntötte az iskola valamennyi tanulóját.

Az elsősök számára egy új, izgalmas kaland kezdődött, felsőbb évfolyamos diákjaink pedig ismét megtölthették élettel az iskola udvarát.

Kedves Gyerekek! Kívánunk nektek sok vidámságot, új barátságokat, közös élményeket, kitartást és sok-sok sikert a 2026/2027-es tanévben!

Határtalanul kirándulás Erdélyben

Beszámoló

 a Határtalanul! kirándulásról Erdélyben

2026. április 20-24.

Készítették: Samu Hanna, Helényi Léna, Gaál Emma, Szabó Lizbett, Milák Borbála

1. nap

Korán reggel 6-kor indultunk busszal miután bepakoltuk a buszba a bőröndjeinket. Odafele áthaladtunk Budapesten és Szolnokon is és körülbelül 11-kor áthaladtunk az határon.

Útközben az ablakon keresztül láthattuk a hegyeket és az erdélyi tájat. 2-3-szor megálltunk pihenni egy-egy benzinkúton a hosszú utazás miatt.

Megérkeztünk Nagyváradra és megnéztük kívülről a Kanonok-sort és a római katolikus székesegyházat. A székesegyház hossza 70 m és szélessége 30-40 m volt. Belülről gyönyörűen volt díszítve. Arról különleges, hogy ereklyéje Szent László koponyájának egy darabja.

Ezután tovább indultunk a szállás felé. Gyergyószentmiklóson a szállásra este 8-kor érkeztünk meg. Ezután elfoglaltuk a szállásokat és végül megvacsoráztunk.

2. nap

Az utazásunk egyik érdekes állomása a Csibi-Halas Gyógynövénykert volt. A kert tulajdonosai forró teával fogadtak minket, majd bemutatták gazdaságukat, ahol kipróbálhattuk azt is, hogy illat és tapintás alapján felismerjük-e a különböző gyógynövényeket.

Utunkat Borszéken folytattuk, ahol először a Kossuth-forrás, majd a Petőfi-forrás vizét kóstoltuk meg. Nagy élmény volt, hogy útközben egy szarvasbika borjú is csatlakozott hozzánk. Mindenki izgatott lett, amikor észrevettük az állatot az erdő közelében.

Ezután Gyergyóditróba látogattunk, ahol megnéztük a híres kéttornyú örmény katolikus templomot. A templom nagyon impozáns és különleges látványt nyújtott. Belülről is szép és békés hangulata volt.

Később Gyergyószentmiklós főterére mentünk. A főtéren nagyon tetszett nekünk a medveszobor, amely különleges dísze a városnak. Sétáltunk egyet, és megnéztük a környező épületeket is.

Este részt vettünk egy néptáncos mulatságon. Nagyon jó hangulat volt, élveztük a hagyományos zenét és a vidám közösséget. Ez a nap sok szép élménnyel és emlékkel gazdagított bennünket.

3. nap

A szerdai nap véleményem szerint a legizgalmasabb nap volt mind közül.

Ezen a napon meglátogattuk a maroshévízi Kemény János elméleti líceumot, ami egy  erdélyi magyar nyelvű óvoda, általános iskola és gimnázium egyben. Megismerhettük az ő iskolarendszerüket, hagyományaikat, ami számomra érdekes volt az az, hogy milyen modern és érdekes iskolájuk van. Miután megkoszorúztuk az iskola névadójának szobrát és elköszöntünk új ismerőseinktől, sétáltunk egyet a Maros folyó  partján is, aminek mentén megkóstoltuk a különböző borvizeket, ami nem más, mint magas ásványianyag tartalmú gyógyvíz és amiknek nagyon vasas íze volt, nekem nem igazán ízlett de lehet, hogy csak azért mert először próbáltam életemben.

Nemsokkal ezután meglátogattuk Eszenyőn az utolsó molnárasszony, Rózsika néni, házát és vízimalmát, ami azóta is tökéletesen működik. Itt kipróbálhattuk a szövést is.

Ezután lovasszekerekre ültünk, néhány izgalmas és extrém élmény után megérkeztünk egy farmra, ahol megkóstolhattuk az ott készített sajtokat, játszhattunk a kiskutyákkal és gyönyörködhettünk a látványban. Ismét lovasszekerekkel indultunk útnak, bejártunk rengeteg szép dimbes-dombos tájat, néha a szekéren ülve, néha a szekér mellett futva és néha medvére vadászva. Egyes helyeken kisebb patakokon keltünk át, néha csak a juhászoknak sok szerencsét kívánva haladtunk tovább. A szekerezés végén kicsit sárosan, fáradtan de tele élményekkel értünk vissza a buszra aztán pedig a szállásra.

4. nap

A negyedik napon először elmentünk a Békás-szoroshoz, ahol gyönyörű hegyeket, sziklákat, és gyorsfolyású patakokat csodálhattunk meg sétánk során.

Utunkat a Gyilkos-tónál folytattuk, ahol a tóparton sétálva, erdélyi kürtőskalácsot majszolva töltöttünk el pár kellemes órát.

A tó létrejöttéhez egészen a 19. századig kell visszatekintenünk. Csapadékos év volt ez is, mint ezen térségben oly sokszor már. Ezen az 1837-es júliusi estén azonban még errefelé is szokatlan, óriási sötét felhők kezdtek gyülekezni kelet felől.  Az egész éjszaka szakadatlanul lezúduló víztömeg teljesen átáztatta a gyér talajt, és a keletre magasodó Gyilkos-kő oldalán felhalmozódott agyagos lejtőtörmelékkel együtt, hegyomlásként zúdult a mélybe. A leomló sziklafal végül a Cohárd délkeleti lábának ütközött, ezzel végleg elzárva a völgyet, ahol nemrégiben még kristálytiszta források csobogtak. Ezek a megáradt patakok végül elérték a sziklagát tetejét, amin túlcsordulva lassan feltöltötték a völgyet. Így alakult ki ez az időnként vöröses árnyalatban tündöklő tó, amit román nyelvterületen máig is csak Lacul Roşu-nak, vagyis vörös tónak hívnak.

Következő állomásunk Szováta volt, ahol a Medve-tó mellett elhaladva felsétáltunk a kilátóhoz, ahonnan lenyűgöző látvány nyílt a környékre.

5. nap

Az erdélyi kirándulásunk utolsó napja is nagyon emlékezetes volt számomra. Reggel korán keltünk, összepakoltuk a csomagjainkat, majd bepakoltunk a buszba, és elindultunk hazafelé a reggeli után. Bár mindenki egy kicsit fáradt volt a sok élménytől, jó hangulatban telt az utazás, hiszen még mindig a közös programokról beszélgettünk.

Útközben megálltunk Marosvásárhelyen, ahol megnéztük a Kultúrpalotát. Az épület nagyon szép és különleges volt, kívülről és belülről is lenyűgöző látványt nyújtott. Érdekes volt látni a díszes falakat, az üvegablakokat és a gyönyörű termeket. Jó érzés volt egy ilyen híres és történelmi helyen járni.

A hazafelé vezető úton a buszból megcsodáltuk a Királyhágót is. A táj egyszerűen lenyűgöző volt: magas hegyek, zöld erdők és kanyargós utak vettek körül minket. Ahogy kinéztem az ablakon, nagyon látványosnak és különlegesnek tűnt az egész vidék. Sokáig néztem a tájat, mert ritkán lát az ember ilyen szép hegyvidéket. Ez az egyik legszebb emlékem kirándulásról.

Az út során még többször is megálltunk pihenni és mosdószünetet tartani. Ilyenkor mindenki kicsit átmozgatta magát, vett valami enni- vagy innivalót, majd folytattuk az utunkat. Este körülbelül hét órára érkeztünk haza. Sajnáltam, hogy véget ért a kirándulás, és nagyon örülök, hogy részt vehettem rajta, mert sok szép élménnyel és emlékkel gazdagodtam.

Kirándulásunk képekben ITT és ITT tekinthető meg.

Tanévnyitó ünnepségeink

Tanévnyitó ünnepségeink:

A 2026/207-es tanév ünnepélyes tanévnyitó ünnepségeink az alábbiak szerint kerülnek megtartásra:

- Kiliti iskoarészünk ünnepsége 2026. szeptember 1-jén (kedden) 8 órakor kerül megtartásra az Asztalos utca 18. szám alatti iskolarészünkben.

- Kele utcai iskolarészünk ünnepsége 2026. szeptember 1-jén (kedden) 9 órakor kerül megtartásra a Kele utca 33. szám alatti épületünkben. Az iskolába érkezés 8 órára történik, az első órában tankönyvosztásra és osztályfőnöki órára kerül sor.

Várunk mindenkit szeretettel iskolai ünneplő ruhában!

Nemsokára találkozunk!!!