Keresés az oldalon
Friss hírek
Határtalanul 2023
 |
|
|
Al-Duna és a Kazán szorosok - hajós kaland a déli végeken 2023-as pályázat megvalósítása |
Határtalanul pályázat 2021
eÜgyintézés
EFOP-3.2.3-17-2017-00005
EFOP-1.8.5-17-2017-00333
Határtalanul pályázat 2020
 |
|
| A kirándulás során készített videó |
Szerbiai végvártúra 2020-as pályázat megvalósítása |
Határtalanul Tanulmányi kirándulás hetedikeseknek 2023
Határtalanul Tanulmányi kirándulás hetedikeseknek 2023
HAT –KP-2023/1-00079-VAL-ELS/001
Al-Duna és a Kazán szorosok - hajós kaland a déli végeken
A Siófoki Széchenyi István Általános Iskola 40 diákja 4 tanáruk kíséretével a Határtalanul program keretein belül az Al-Duna és a Kazán szorosok- Hajós kaland a déli végeken programjában a régi magyar lakta területekre látogatott el. Az 5 napos útra május 20-24-ig került sor.
Az utazás első napján először a palicsi állatkertbe látogattunk el, ahol sok érdekes állattal találkozhattak a gyerekek. Ezt követően pár perces sétára az állatkerttől a Palicsi-tó partján tettünk sétát, ahol megtekintettük a szecessziós fürdőépületeket, és megtudtuk, hogy a női és férfi fürdők egymástól külön, nagy távolságban helyezkedtek egymástól. Mindemellett színpompás villákat láttunk, valamint itt található a szintén szecessziós vigadó illetve a Bagolyvár is. A tó környéke annak idején annyira tetszett Mátyás király édesanyjának, hogy a
király 1462 nekiajándékozta. Sétánk során alkalmunk volt megkóstolni a palicsi friss forrásvizet.
A délutánt Szabadka belvárosában töltöttük, ahol alkalmunk volt belülről is megtekinteni a Szabadkai Városházat, amelynek belső falairól nemzeti nagyjaink és királyaink tekintettek vissza ránk.
A tartalmas és érdekes idegenvezetés után a városközpontban körbejártuk a zöld és kék szökőkutakat, megtekintettük Jakab és Komor szobrait, a Szentháromság szobrot, a kaszinó illetve a Népszínház épületét, majd a Korzón végigsétálva útba ejtettük a kaptáros házat.(Zoli bácsitól az idegenvezetőtől megtudtuk, hogy ezt azért nevezik így mert régen az emberek a bankokba gyűjtötték a pénz, mint a szorgos méhek a mézet.)
A tartalmas nap után a szállás felé, Tóthfaluba vettük az irányt. A kipakolás és a finom vacsora után, a gyerekek egy igazi barátságos focimeccsen mérték össze ügyességüket a helybéliekkel. Már az első nap jól összebarátkoztak a gyerekek, így már alig várták a másnapi focivisszavágót.
A második napon a bőséges reggeli után Zenta felé vettük az irányt. A díszes Zentai Városháza tornyában, megtekintettük a zentai csata színvonalas kiállítását, a csata makettjét, valamint az ütközet során feltárt fegyvereket. Egy rövid videós prezentáció után a bátrabbak a kilátótoronyban is felmerészkedtek, ahol csodálatos panoráma fogadott bennünket a városra. Majd ezt követően az adai Cseh Károly Általános Iskola engedett betekintést a
hétköznapjaikba. Csodás, felújított, jól felszerelt iskola fogadott bennünket. Az óbecsei Than fivérek emlékére létrehozott emlékház és interaktív park, hatalmas élményt nyújtott a gyerekeknek. Különféle izgalmas a fizika elméletén alapuló játékokat próbálhattak ki. A beodrai gőzgép, traktor és oldtimer múzeumban múlt századi járműveket, tárgyakat tekinthettek meg. Ezután megtekintettük az ararcsi bazilika szerű pusztatemplomot, majd végezetül megkoszorúztuk II. Rákóczi Ferenc nagyságos fejedelem szobrát.
A szállásra visszatérve a bőséges vacsora után következett a focimeccs visszavágó, majd este táncmulatság. A második napon a bőséges reggeli után Zenta felé vettük az irányt. A díszes Zentai Városháza tornyában, megtekintettük a zentai csata színvonalas kiállítását, a csata makettjét, valamint az ütközet során feltárt fegyvereket. Egy rövid videós prezentáció után a bátrabbak a kilátótoronyban is felmerészkedtek, ahol csodálatos panoráma fogadott bennünket a városra. Majd ezt követően az adai Cseh Károly Általános Iskola engedett betekintést a hétköznapjaikba. Csodás, felújított, jól felszerelt iskola fogadott bennünket. Az óbecsei Than fivérek emlékére létrehozott emlékház és interaktív park, hatalmas élményt nyújtott a gyerekeknek. Különféle izgalmas a fizika elméletén alapuló játékokat próbálhattak ki. A beodrai gőzgép, traktor és oldtimer múzeumban múlt századi járműveket, tárgyakat tekinthettek meg. Ezután megtekintettük az aracsi bazilika szerű pusztatemplomot, majd végezetül megkoszorúztuk II. Rákóczi Ferenc nagyságos fejedelem szobrát. A szállásra visszatérve a bőséges vacsora után következett a focimeccs visszavágó, majd este táncmulatság. A harmadik nap, miután összecsomagoltunk és elhagytuk a szálláshelyet, Zimony irányába tartottunk, ahol megtekintettük a millenniumi tornyot. Ezután Nándorfehérvár irányába haladtunk. A Kalemegdán parkon át, három várkapunk átkelve megérkeztünk Nándorfehérvár várába, ahol elénk tárult a Duna és Száva összefolyása, amelyek történelmünk egyik leghíresebb csatájának helyszínéül szolgáltak. A diadal történetének felidézésére koszorúzással tisztelegtünk a várban található emlékkőnél. A jó három órás várlátogatás során érdekes történetekkel lettünk gazdagabbak. Elindultunk a következő szálláshelyünkre, Székelykevére, ahol már vacsorával vártak bennünket. A gyerekek felfedezték a kis falvacskát, majd társasoztak, beszélgettek. A negyedik napon kissé fáradtan, de izgalmakkal tele indultunk el Szendrődre. Körbejártuk a várat, amely Konstantinápoly mintájára épül, ahol Hunyadit fogva tartották, és ahol Kinizsi Pál hősi halált halt. Innen tovább utaztunk Galambócra, ahol megismerhettük a Babakáj szikla legendáját, amelyhez több történet is kötődik. A gyerek érdeklődve hallgatták az izgalmas történeteket. Ezután egy fakultatív hajókirándulással folytattuk történelmi kalandozásainkat. Tekijai öbölből a Vaskapu-szoros Kis- és Nagy-Kazán szakaszán sétahajókáztunk. Megtekintettük a római korból itt maradt Trainaus táblát és Európa legnagyobb emberábrázolását, a Decebál szobrot, sőt egészen a nemrégiben felavatott Széchenyi-tábláig is elmentünk. Ismét egy tartalmas napot tudtunk magunk mögött. Megérdemelt volt a szuper vacsora. Az utolsó napon hazafelé a Péterváradi erődítményt látogattuk meg, amely a Bánk bánból ismert Petur bán nevéről elnevezett város erődje, ami egykoron a történelmi Magyarország második legnagyobb erődítménye volt, ahol Rózsa Sándor is raboskodott. Zoli bácsi sok érdekes dolgot mesélt az erődben lévő életről, katonai fegyverkezésekről. A várban található több kilométeren húzódó alagút bejáratához egy hatalmas kulccsal jutottunk be, amely izgalmas volt a gyerekek számára. Az „erőd élet” egy darabjába kaptak betekintést a gyerekek. A Dunán átkelve, a várfalak előtt elhaladtunk az óvárosban Jelasics bán szülőháza előtt is, majd a „fordított” óra tövéből csodás kilátást nyertünk Újvidékre. A gyerekcsapat óriási élményekkel gazdagodott az utazás során, mindenki nagyon jól érezte magát. Zoli bácsi a honismeret vezetőnk még izgalmasabbá és érdekesebbé tette az utazásunkat.
Képek a következő link-en elérhetők: képek
Tanévnyitó Ünnepség 2024
Kedves Diákok, Szülők!
Határtalanul!
Iskolánk Kiliti iskola részének 30 diákja a HATÁRTALANUL program keretein belül a HAT-KP-1-2021/1-000705. számú nyertes pályázattal 2022. május 9-13. között a magyar kulturális és történelmi kincsek nyomába eredhetett Horvátországba.
A kirándulás előtt egy előkészítő órán vettek részt diákjaink május 4-én, ahol Csepreginé Kovács Erzsébet, Zsóka néni és Dr. Antal Miklós tanár úr a horvát kultúráról, a közös történelmi múltról, nevezetességekről tartottak előadást.
Első nap Várdarócra a tájházba látogattunk el, amely egyben iskolamúzeumként is várt bennünket. Vendéglátóink szívmelengető dicsérete ma is emlékeinkben él, hiszen érdeklődve, csöndben hallgattuk/néztük a daróci kakasütésről a kis videót, s számukra meglepő volt, hogy a látogató kamaszok csöndben tudnak lenni. A lokálpatrióták vendégszeretete elkísért bennünket a "kakasütés" egyik szimbólumához is a híres daróci kakashoz. Innen a Kopácsi-rét Természetvédelmi Területre vezetett utunk. A rövid tájékoztató után nemcsak interaktív szobában szemlélhettük a természet csodáit, hanem élőben is. Egy hosszabb utazás után megérkezve Eszékre a történelem órákon tanult események, helyszínek szinte megelevenedtek szemeink előtt. A napot a kiskőszegi kilátónál zártuk, ahonnan a Dunán túl már Szerbia vidékét láttuk. A kissé szeles, de szép látványt nyújtó kilátótól már csak néhány percre voltunk csúzai szállásunktól.
Másnap utunkat Újlakon kezdtük a bőséges csúzai reggeli után. Horvátország legkeletibb városában először az Odescalchi kastélyban jártunk, ami ma a Városi Múzeum régészeti és néprajzi gyűjteményének is helyet ad. Innen gyönyörű kilátás tárult elénk a Dunára, s az utána elterülő Szerbiára. A történelmi áttekintő után elsétáltunk a ferences templomhoz, ahol Kapisztrán János síremléke található. Úton-útfélen török emlékekbe botlottunk, így még egy török fürdő mellett is elsétálhattunk.
Ebédünket már egy vukovári parkban költhettük el. Ahonnan csak pár lépésre volt következő állomásunk, az emlékkórház. 31 évvel ezelőtt a szerb csapatok körbe zárták a várost. A kórház alagsorában a sebesültek ápolása mellett civilek is elbújtak. A város elfoglalása után a szerbek evakuálás címen elszállították az embereket innen, civileket, orvosokat, nővéreket ... és a városon kívűl kivégezték az embereket. Sok szétlőtt ház a mai napig üresen áll, s az ostromra emlékeztet minket.
Az emlékkórházat elhagyva mindannyian megrendülve indultunk tovább az emlék parkba. A parkban háborús eszközök, gépjárművek tömege tárult elénk. Innen Vukovár szimbólumához vettük az irányt. A szétlőtt víztornyot bár javították, de eredeti állapotába nem állították vissza, hogy ezzel is emléket állítsanak Vukovár ostromában elhunytaknak.
Utunk harmadik napján a bőséges reggeli után elbúcsúztunk Csúzától és Zágráb felé indultunk. Bár nagyon hosszú volt az út a horvát fővárosig, de megérte. A Káptalandombra vezető utunk során megálltunk a város mini makettjénél, ahol szemünkkel körbe jártuk azokat a pontokat, amelyeket hamarosan valóban meg is néztünk. A dombra felérve elénk tárult egy csodálatos katedrális és környékének a képe. A Nagyboldogasszony, Szent István és Szent László-székesegyházba sajnos nem tudtunk bemenni, mivel a földrengés óta zárva van, de kívülről is gyönyörű látványt nyújtott az ország első és legfontosabb gótikus épülete. Innen tovább indulva hangulatos, macskaköves utcákon sétáltunk felfelé és lefelé, amelyeket gázlámpák világítanak meg éjjelente. Utunk a Gradec városrészben folytatódott, ahol a horvát országgyüllés található, amely a Szent Márk templomra néz, amelyen Horvátország és Zágráb címerét Zsolnai cserépből rakták ki. A késői ebédünket a IV. Béla park árnyékot adó fái alatt költhettük el. A városnézés utolsó részében a Dolac piacot is megnéztük, minden megtalálható volt itt "mi szem-szájnak ingere". A Jelačić térre érve egy "modernebb" város tárult elénk. A tér közelében is találtunk egy táblát, ami a történelem órákon tanult harmincad vámról tesz tanúbizonyságot. A zágrábi városnézést természetesen egy fagylalttal zártuk, s az adrenalin lökettel keltünk ismét útnak szállásunk felé Krajevicébe. Késő délután érkeztünk meg szállásunkra, amely a tenger lábánál helyezkedett el. A szobák elfoglalása után lesétáltunk a tengerhez, s a lábujjunkat bedugtuk a hideg vízbe. Majd a tengertől rövid búcsút véve vacsorázni indultunk. Az éhes kis csapat nem maradt éhen ezen a napon se, bőven volt választék. A bőséges vacsora után, bár nehéz volt az asztaltól elszállni, egy kis felfedezőútra indultunk. A csapat ment felfelé és lefelé, jobbra és balra, aztán egyszer csak kikötöttünk egy kis tengeri partszakaszhoz, ahonnan gyönyörű kilátás tárult elénk. Láthattuk az éjszakai fényekben úszó Rijekát is.
Utunk negyedik napját bőséges reggelivel kezdtük. Az amerikai palacsinta nutellával verhetetlen volt a csapatnál. A reggeli után büszkeség uralkodott el rajtunk, nemcsak a kísérő kollégákon, hanem még a sofőrünkön és idegenvezetőnkön is. Dicséretek tömkelegét zsebelhettük be az étterem dolgozóitól diákjaink viselkedése és bátorságuk miatt. Minden gyerkőc egytől egyig bátran kérdezett, válaszolt a kérdésekre angolul. Mi felnőttek büszkén, boldogan dőltünk hátra asztalunknál és figyeltük a gyerekeket, hogy mindent megoldanak egyedül távol a megszokott környezettől.
Büszkeséggel szívünkben indultunk el Fiume felé. A kikötővároshoz tartozó Tersattoba látogattunk el először. A Tersattoi Mária búcsújáró templomot, kertjét és kápolnáját is megnéztük. A kápolna magyar hadihajók emlékét őrzi. A Frangepánok által épített Tersatto várába is felsétáltunk. Itt, a legenda szerint Frangepán István szelleme a vár felett olykor megjelenik. Mi nagyon figyeltünk, de nem jelent meg előttünk. A kilátás pazar volt a várból. A séta után egy nagyobb út állt előttünk, lefelé a zarándokok lépcsőin. A kikötő felé több magyar vonatkozású helyszínen megálltunk. Többek között megálltunk a volt Hotel Európa épületénél, Kormányzói Palotánál... A kikötőnél Budapesten gyártott bóják között sétáltunk, felkerestük a Baross emléktáblát is. A belvárosban a legérdekesebbnek a látogatható alagút bizonyult, bár lehet, hogy csak azért, mert Anita néni kiváncsi volt mennyire hangos a csapat. Elárulhatom, igen hangos. Bár nem aratott osztatlan sikert, de biztos egy nagy élmény volt mindenki számára, a halpiac. A piac után valahogy senkinek sem volt kedve egy kis tenger gyümölcseit kóstolni.
Innen Abbáziába kötöttünk ki. A botanikus kert bambusz fái tövében ettük meg késői ebédünket. A csodálatos tengerparton sétáltunk nagyokat. Igazi nyári hangulat lengte be a csapatot.
Késő délután még volt időnk egy kis hajókázásra is. Szerencsére az idő is kellemes volt, így a Krk szigetre boldogan hajókáztunk, hiszen a fáradt csapat a homokos tengerparton kagylókat gyűjthetett. Tengeri csillagot is láttunk, de szerencsére senki nem lépett rá, pedig igen sunyin beleolvadt a környezetébe.
Utunk utolsó napját is bőséges reggelivel kezdtük. Reggeli után fájó szívvel búcsút vettünk szállásunktól és a tengertől. Első állomásunk Varasd volt, ahol a belvárosban sétáltunk, a ferences templom előtt álló Grgur Ninski-szobor lábát megsimogatva kívánságainkat is elmondtuk. Innen a varasdi várhoz sétáltunk, ahol ma a városi múzeum található. Varasd után Csáktornyára indultunk, ahol a XIII. században épült várat néztük meg. A vár körüli park szobrairól érdekességeket hallhattunk még idegenvezetőnktől. A kirándulásunkat egy térkép felett összegeztük.
Élménydús öt napot töltöttünk itt, amit az itthon maradt diáktársaknak és tanárainknak bemutattunk. A diákok élményeiket, tapasztalataikat mondták el képvetítés, kooperatív feladatokon keresztül. Az iskola udvarán népi játékokat próbálhattak ki nemcsak a diákok, hanem a tanárok is
A kirándulás bemutatása olyan jól sikerült, hogy az alsóbb évesek is már alig várják, hogy pályázhassanak. Reméljük, hogy a következő tanévben is lehetőséget kapunk a HATÁRTALANUL programra.
